Haladó iskola - Támasztott lépő lendület – hegy felé nyitással (hegytámasz)

Haladó iskola - Támasztott lépő lendület – hegy felé nyitással (hegytámasz)

A haladó iskola alapjában véve két fő technikai ágra oszlik: lépő lendületekre és párhuzamos lendületekre. A lépő lendületek az előkészítő szakaszt valamilyen lépéssel, a párhuzamos lendületek pedig zárt, párhuzamos lécvezetéssel oldják meg. Mindenkinek, aki jó síző szeretne lenni, mindkét technikai ágat alaposan, nagy biztonsággal el kell sajátítani.

A lépő lendületek három változatát ismertetjük: a támasztott, a párhuzamos és az olló lépő lendületeket. A fenti felsorolás inkább logikai, nem az oktatás ideális menetét mutatja.

Lépő lendületek

A lépő lendületek fontos előkészítő gyakorlata az ívlépés. Az ívlépések alapjaival találkozhattunk már a korábbiak során, amikor valamelyik gyakorlatot az irányból való ellépegetéssel fejeztük be. Ezek a formák viszonylag könnyűek voltak, mivel az ellépegetés a hegy felé történt. A lépő lendületek előkészítő gyakorlataiként viszont már a teljes íveket illetve köröket kell sízni a lejtőn. Ez feltételezi az algaszók láb lécével való erőteljes élezést és az erről induló határozott átterhelést. Alapfeltétele a biztos korcsolyázó lépés vízszintesen.

Támasztott lépő lendületek ( “A” lépés )

A támasztott lépő lendületek legegyszerűbb, legkönnyebben elsajátítható léplendület. Leggyakrabban kezdők alkalmazzák, de néha a versenyzők repertoárjában is találkozunk vele. Jellemzőjük az előkészítő szakaszban látható: a lécek egy nagy “A” betű szárait formázzák. Ennek is mint minden lépő lendületnek, két fajtáját ismerjük: végrehajtható a hegy felé és a völgy felé is. A hegy felé végrehajtott változata könnyebben elsajátítható, igen hasonló az alaplendülethez. A hegy felé kitámasztott lécek azonban nem teszik lehetővé a nagyobb sebesség melletti alkalmazást. A völgy felé végrehajtott formája még meglehetősen nagy sebesség mellett is használható, sőt kifejezetten igényli az eddig megszokottnál nagyobb tempót és meredekebb terepet. A völgyléc letámasztása azonban erősen fékező hatású, így a versenyzők, ezt is csak ritkán használják.

Támasztott lépő lendület – hegy felé nyitással (hegytámasz)

A legegyszerűbben megtanulható lépő lendület. Nagyon hasonlít az alaplendületre, de előkészítő szakasza nehezebben kivitelezhető. Feltétele az alaplendület biztos tudása. Tanítását a megszokott tanítólejtőn végezzük, de ideális helyzetben rendelkezésre áll a megszokottnál kissé meredekebb lejtő is

Végrehajtása: rézsútsiklásban lépés a terhetlen hegyléccel támaszhelyzetben, majd bottűzés a völgy felőli (ívbelső) bottal, átterhelés az ív külső lécre. Az átterhelés után megindul a térdek hajlítása, és a hajlítással a forgatás. A forgatás bevezeti a léceket az esésvonalba, majd innen az ív sugarának megfelelő kikormányzás következik.

Gyakorlatai:

1.     rézsútsiklás közben a terheletlen hegyláb kitámasztása, majd emelése vissza párhuzamos lécvezetésű rézsútsikló helyzetbe. A kitámasztott hegylábra nem kerülhet testsúly a hóra érés pillanatában sem. Ha a tanulók már megfelelően tudják ezt a gyakorlatot, bele lehet kapcsolni a bottűzést is. A völgy felöli botnak a hegyléc kitámasztásával egy időben kell talajt érnie.

2.     Mint az előző gyakorlat, de kitámasztás után a bottűzés ütemadására elrugaszkodik a völgy felöli léc éléről és mellézárás. A mellézárás után a girlandoknál leirt módon a kikormányzás következik.

3.     Támasztott lépő lendület a hegy felé nyitással a tanulólejtőn; kiinduló helyzet az esésvonalhoz közeli, meredek rézsútsiklás. Ebben az esetben viszonylag rövid a völgy felé forgatás, így könnyebben kivitelezhető. Ha az adott szögben már viszonylag jól végrehajtják a tanulók, megváltoztathatjuk a kiinduló helyzetet: fokozatosan kezdjük az esésvonalra egyre merőlegesebb rézsútsiklásból. A bottűzés és az átterhelés időzítését segíthetjük ütemadással (taps, kiáltás stb.)

Tipikus hibák:

1.     a tanuló az elrugaszkodás után bizonytalannak érzi az átterhelést, az ív külső lábra, ezért a testsúly visszakerül az ívbelső, illetve egyenletesen oszlik meg a két láb közt.

2.     Az előbb említett hiba, vagy a forgatás hiánya is gondot okozhat. Mint az eddig leírt technikákkal, itt is érvényes az, hogy több hiba együtt is felléphet. A fentiek jelentkezhettek már az alaplendületnél is: a tanítvány a megfelelő terhelés és térdhajlítás közbeni forgatás helyett a vállak lendítésével kezdi meg az ívet. Javítására a megfelelő terhelés kialakítása, a vállak helyzetének igazítása (ebben sokat segíthet a megfelelő bottűzés ), a térdek hajlításának és nyújtásának gyakorlása hasznos lehet. Segíthet, ha kijelölt ideális íven próbálják végrehajtani a tanulók ezt a technikai elemet.

3.     Komoly hiba a helytelen alapállás is: ha kitámasztás közben a térdek nyújtott helyzetben vannak, vagy lehetetlen a völgyléctől való határozott elrugaszkodás, vagy az elrugaszkodás előtt még süllyeszteni kell a súlypontot. Ez meggátolja, hogy a támaszhelyzet csak pillanatnyi legyen és egyben ütemzavaró tényező is. Javítására ki kell alakítani a megfelelő kezdeti térdhajlítást. Többnyire elegendő a figyelemfelhívás is, néha azonban kényszerítő gyakorlatokat is alkalmazhatunk:pl. a kívánt ponton fej fölé helyezett akadályokkal lehet kialakítani a megfelelően mély súlyponti helyzetet (társ vagy oktató által vállmagasságban kitartott bot , két fa közé lazán kifeszített gumiszalag, stb. ).